Modern tudás alapítvány

TANREND

AZ ELSŐ SZEMESZTERBEN

1. A liberalizmusról egy módszertani invidualista elemzés

Előadó: Miklósi Zoltán

A kurzus öt előadás keretében tekinti át a liberális politikaelmélet történetének főbb csomópontjait, néhány kiemelkedően fontos szerző egy-egy reprezentatív munkájának bemutatásán keresztül. A vázlatos áttekintés a huszadik század végének legfontosabb liberális szerzője, John Rawls koncepciójának rövid ismertetésével zárul. A történeti összefüggések és a társadalmi kontextus kérdéseinek tárgyalása alárendelődik a racionális rekonstrukció szempontjainak: a kurzus gerincét egy-egy elméleti probléma vázolása képezi. Ezek a problémák a következők: a politikai autoritás igazolása, a politikai engedelmesség határai, a lelkiismereti szabadság, a "régiek és a modernek szabadsága," a szólásszabadság, az igazságosság elvei. A tárgyalandó szerzők: Thomas Hobbes, John Locke, Benjamin Constant, John Stuart Mill és John Rawls.

Elsődleges irodalom:

Thomas Hobbes, Leviatán (Kossuth Kiadó: Budapest, 1999), 13-15., 17-18., 21. és 29. fejezetek.
John Locke, Értekezés a polgári kormányzatról (Gondolat Kiadó: Budapest, 1986), I-V., VII.-X., XIX. fejezetek.
Locke, Levél a vallási türelemről (Bibliaiskolák Közössége: Budapest, 1992).
Benjamin Constant, "A régiek és a modernek szabadsága" in: A régiek és a modernek szabadsága (Atlantisz Kiadó: Budapest, 1998).
John Stuart Mill, A szabadságról (Magyar Helikon: Budapest, 1980).
John Rawls, Az igazságosság elmélete (Osiris Kiadó: Budapest, 1997).

Másodlagos irodalom:
- Jean Hampton, Hobbes and the Social Contract Tradition (Cambridge: Cambridge University Press, 1986).
- David Gauthier, The Logic of Leviathan (Oxford: Clarendon Press, 1969). - Jeremy Waldron, "Social Contract vs. Political Anthropology" in: David Boucher és Paul Kelly (szerk.), The Social Contract from Hobbes to Rawls (New York: Routledge, 1994).
- Kis János, "Az igazságosság elmélete (John Rawls magyarul)" Világosság 1998/8-9.
- Huoranszki Ferenc, "Mire jó és miről szól a politikai filozófia?" in: Huoranszki Ferenc (szerk.), Modern politikai filozófia (Osiris Kiadó: Budapest, 1998).

2. A liberalizmus története

Előadó: Dr. Szabó Máté

Mi a liberalizmus? A klasszikus természetjogi és szerződéselméletek
A liberalizmus története: Anglia és Skócia
A liberalizmus története: Franciaország
A liberalizmus története: Németország
Új kihívások a liberalizmus felé a 20.-21. században: Liberalizmus és környezetvédelem

Irodalom:

Barry, Brian(2003), Politikaelmélet régen és ma, in: Robert E. Goodin-Hans-Dieter Klingemann(szerk.): A politikatudomány új kézikönyve.Osiris: Budapest., 508-529.o.
Bermbach ,Udo: Liberalismus, in; Iring Fetscher /Herfried Münkler/ hrsg,); Pipers Handbuch der Politischen Ideen, IV. München /ZürichPiper Verlag.1986.
Hirschman, Albert O.(1996), A reakció retorikája. In: Bujalos István-Nyilas Mihály(szerk.): Az új jobboldal és a jóléti állam. Hirschler Rezső E: Budapest.147-177.o.
Hitseker Mária(szerk.): A politikai filozófiák enciklopédiája.Kossuth.Budapest.1995.
Isaiah Berlin: Négy esszé a szabadságról. Európa: Budapest.1990.
John Gray: Liberalizmus. Tanulmány Kiadó: Pécs.1996.
Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Gondolat: Budapest.1971.
Kontler László(szerk.): Konzervativizmus 1593-1872. Osiris: Budapest.2000.
Leo Strauss-John Cropsey(szerk.): A politikai filozófia története.1-2. Európa.Budapest.1999.
Ludassy Mária: A toleranciától a szabadságig.Kossuth.Budapest.1992.
Ludassy Mária: Az ész államáig és tovább.. Magvető: Budapest.1979.
Ludassy Mária: Téveszméink eredete. Atlantisz: Budapest.1991.
Marshall, E.T(1991) Az állampolgárság fejlődése a 19. század végéig, in: Ferge Zsuzsa- Lévai Katalin(szerk.): A jóléti állam.ELTE Szoc. I: Budapest.50-59.o
Pettigrew, Pierre(2003), 21st Century Politics: Reconciling the Spirit and Ethics of Liberalism, Isaiah Berlin-Lecture, Liberal International.
Rawls, John(1996), Az igazságosság elmélete. Osiris: Budapest.
Strauss Leo: Természetjog és történelem.Pallas-Attraktor.Budapest.1999.
Tanyi Attila(2000), Piac és társadalmi igazságosság? A piaci társadalom erkölcsi követelményei,Napvilág: Budapest.
The Liberal Agenda for the 21st Century: The quality of liberty in open civic societies, The Liberal Manifesto 1997, Oxford, U.K:
Wissenburg, Marcel(1998), Green liberalism. The free and green society. UCL Press: Taylor&Francis. London.

3. A magyarországi és közép-európai liberalizmus története

Előadó: Dr. Heiszler Vilmos

A magyar liberalizmus
Az osztrák liberalizmu
A cseh liberalizmus
A lengyel liberalizmus
A közép-európai liberalizmusok összevetése, kitekintés a periferikus liberalizmusok felé

Ajánlott irodalom:

Dénes Iván Zoltán (szerk.): Szabadság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európában. Bp., 1993.
Szabó Miklós: A magyar nemesi liberalizmus 1825-1910. In: Dénes Iván Zoltán 1993, 150-181
Szabó Miklós: Nemesi és polgári liberalizmus. In: Lackó Miklós (szerk.): Filozófia és kultúra. Bp. 2001, 113-164
Molnár András (szerk.): Az Ellenzéki Nyilatkozat és a kortársak. Zalaegerszegi Liberális Kör, 1997.
Fenyő István: A centralisták. Bp. 1997.
Pajkossy Gábor (szerk.) Kossuth Lajos. Bp. 1999.
Tamás Gáspár Miklós: Eötvös, "a nyugat-keleti liberális". In: Világosság 1998. 5-6. sz.
Heiszler Vilmos. A k.u.k. liberalizmus. Az osztrák-német liberálisok identitásproblémái. In: Világosság 1989. 8-9. sz.
Urban, Otto. A cseh liberalizmus.1848-1918. In: Dénes Iván Zoltán 1993, 182-212
Janowski, Maciej: A lengyel liberalizmus a XIX. században. In: Dénes Iván Zoltán 1993, 213-248
Janowski, Maciej. Kecskék és tokhalak. A közép-kelet-európai liberalizmus sajátosságai a francia forradalom és az I. világháború között. In: Aetas 1999. 1-2. sz.

4. A liberalizmusról válfajai

1. A liberalizmusról egy módszertani invidualista elemzés

Előadó: Málik József Zoltán

A javak elosztásának döntéselméleti elemzése
Egyéni autonómia és képességlehetőség
Államformációk 1.
Államformációk 2.

Irodalomjegyzék:

Barry, B.: Theories of Justice. Berkley, CA.: University of California Press, 1989.
Blankart, Ch.: Öffentliche Finanzen in der Demokratie: Eine Einführung in die Finanzwissenschaft. München: Verlag Franz Vahlen, 1994.
Buchanan, J. M.: Piac, állam, alkotmányosság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992.
Dworkin, R.: Sovereign Virtue. The Theory and Practice of Equality. Cambridge: Harvard University Press, 2000.
Gottinger, H. & Leinfellner, W. (eds.): Decision Theory and Social Ethics. Dordrecht: Reidel Publishing Company, 1978.
Harsányi, J.: "Cardinal Welfare, Individualistic Ethics, and Interpersonal Comparsions of Utility". Journal of Political Economy, vol. lxiii, No. 4, 1955, p. 309-322.
Hayek, F. A.: Piac és szabadság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1995.
Huoranszki F. (szerk): Modern politikai filozófia. Budapest: Osiris-Láthatatlan Kollégium, 1998.
Kymlicka, W.: Contemporary Political Philosophy. Oxford: Oxford University Press, 1990.
Lánczi A.: A XX. század politikai filozófiája. Budapest: Pallas-Attraktor, 2000.
MacIntyre, A.: After Virtue. A Study in Moral Theory. Notre Dame: University of N. D. Press, 1994.
Málik J. Z.: Társadalomelmélet dióhéjban. A racionális választások döntéselméleti és játékelméleti alapelvei. A L'Harmattan Kiadónál megjelenés alatt álló lektorált szakkönyv (terjedelem: 15,5 ív).
Nozick, R.: Anarchy, State and Utopia. New York: Basic Books, 1974.
Rawls, J.: Az igazságosság elmélete. Budapest: Osiris Kiadó, 1997.
Raz, J.: The Morality of Freedom. Oxford: Clarendon Press, 1986.
Shepsle, K. & Bonchek, M.: Analyzing Politics. New York: W.W. Norton, 1997.
Zoltayné Paprika Z.: Döntéselmélet. Budapest: Alinea Kiadó, 2002.

5. A liberális világkép és a jövő kihívásai

Előadó: Kiss Endre

1. A globalizáció általános jellemzői

A globalizáció a róla szóló elméleti szakirodalom viszonylagos hiányosságai ellenére jól körülhatárolható strukturákkal ma már leírható. A viszonyok példátlan dinamizmusa ellenére a vertikális strukturák mind szerkezetileg, mind a szerkezetek konkretizációiban viszonylagos élességgel rajzolódnak ki. Az egyik oldalon elválik egymástól a nemzetfölötti, a nemzetállami és a regionális szintek "vertikuma". E szintek és azok elemei maguk is rendkivül dinamikusak, és ki is alakitják a maguk sajátos viszonyát a globalizációhoz, a monetarizmushoz és az adósságrendszerhez. A vertikális strukturálódás egy másik alapzaton (globalitás) is kirajzolódik. Ezért itt megkülönböztetjük a globalizáció három szintjét, úgy mint a makro-, a mezo- és a mikroszintet. A globalizáció mai arculatában különleges lényeges szerepet játszik a funkcionalizmus, az átfogó funkcionális rendszerek kiemelkedő fontossága, ugyancsak meghatározó dimenziója a kiinduló feltételek egyenlőtlensége, illetve a globalizáció arra vonatkozó képessége, hogy a kiinduló helyzetek egyenlőtlenségét mintegy "menet közben" korrigálja.

2. Globalizáció és neoliberalizmus

A globalizáció és a neoliberalizmus viszonya kivételesen kitüntetett és sokrétű viszony. A globalizáció részben nem a szó legköznapibb értelmében sem jöhetett volna létre a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok doktrinálisan neoliberális szabályozása nélkül, mint ahogy maga az aktuális működés is csak ilyen szabályozással képzelhető egyáltalán el. Fukuyama elmélete a liberalizmus győzelméről az értékek harcának eldőlését jelezte, miközben a liberalizmus győzelme tézisének lehetséges értelmezései bevezetnek a kilencvenes évek világtörténelmének folyamataiba. Mindebből lényeges következmény adódik a liberális szemléletmód, sőt, a liberális filozófia számára is. Ha a klasszikus liberalizmusnak nem is, a neoliberalizmusnak mindenképpen nemcsak nehézségei, de ellenérzései voltak az egészre irányuló, a holisztikus gondolkodással. A holisták Popper szerint azt a logikai képtelenséget állítják, hogy a "minden" vizsgálható, ezzel összekeverik az egész két értelmét, és abban a tévhitben élnek, hogy a "struktúra" elemzésével eljuthatnak a "totalitás" megragadásáig. Nos, a globalizáció és általában a jövő kihívásaival való szembenézésben a neoliberális gondolkodásnak ki kell alakítania ha nem is a maga holizmusát, de a mind átvitt, mint konkrét értelemben értett globális poroblémák kezelésének módszertanát.

3. A neoliberalizmus rekonstrukciója

A historicizmusnak Popper meghatározása szerint két alaptétele van. Az első szerint a társadalomtudományokban nem alkalmazhatók a természettudomány (ami alatt itt főleg a fizikát kell érteni) módszerei. A második szerint kutatni kell a történelem logikáját és a fejlődés törvényszerűségeit, és megjósolni a történelem menetét. Popper a historicizmust ideáltípusnak alkotta meg könyvében, kimondva, hogy "tökéletesen kibontott formában talán sohasem találkozunk vele". A neoliberalizmus filozófiájának egyik klasszikus döntése, hogy távoltartja a jelentésértelmezést kívánó szférákat a tudományos diskurzustól. Ezért létezik az a tendencia, hogy a neoliberalizmus a tudományosság egy fajtájának a helyes gondolkodás mértékévé való nyilvánításával az ideológia új fogalmának tör utat és kizárhat minden jelentésadást, perspektivizmust, értéket, nem-fizikalista tárgykonstituciót. A historicizmus érveit Popper antinaturalista és pronaturalista tételeknek nevezi. Ez a megkülönböztetés aszerint választja szét az érveket, hogy támadják vagy támogatják a természettudományos módszertan alkalmazását. A historicizmus elemzett fogalma nem kedvez az utópizmus egyszerű elismerésének sem, a jövővel kapcsolatos viszony megalapozásában e mozzanatnak döntő szerepe lehet. Popper antinaturalista érvei: 1. Általánosítás - Míg a természetet egyöntetűnek és törvényeit állandónak, a társadalom körülményei korszakról-korszakra változnak. 2. Kísérlet - Elszigetelt és kontrollált (fizikaihoz hasonló) kísérletet a társadalomtudományokban nem lehet végezni. 3. Újdonság - A fizikában az újdonság csak az elemek elrendezésének újdonsága lehet, míg a társadalomban tökéletes ismétlés nem lehetséges. 4. Komplexitás - A szociológia tárgya bonyolultabb a fizikáénál, egyrészt mivel művi elszigeteléssel a társadalmi helyzetek nem egyszerűsíthetők a vizsgálat számára. 5. Az előrejelzés pontatlansága - Az előrejelzésre való képesség fontos kritériuma a tudománynak, de ez a társadalom vonatkozásában különösen nehéz. 6. Objektivitás és értékelés - Az a lehetőség, hogy az elméletalkotó jövőbeni eseményeket befolyásolhat, megkérdőjelezi objektivitását. 7. Holizmus - A holista megközelítésnek az atomistával szemben a szociológiában de a biológiában is van létjogosultsága. A fizikai struktúrák jövőbeni mozgása ezzel szemben azok részeinek pillanatnyi konstellációjával (helyzetével, impulzusával stb.) tökéletesen megadható. 8. Intuitív megértés - A fizikai módszerek alkalmazhatatlansága azzal jár, hogy a társadalom tanulmányozásában a történeti módszer kap elsőbbséget. 9. Kvantitatív módszerek - A fizikai minőségek kvantifikálásával jelenségek közti törvényszerű összefüggéseket lehet megalkotni. 10. Esszencializmus kontra nominalizmus - Amíg a természettudományok nominalisták, a historicisták (de mások is) úgy gondolják, a társadalomtudományokban az esszencializmus a helyes. Különösen hasznos a lényeg vizsgálata a historicisták számára, hiszen a változásnak fontos szerepe van elemzéseikben, ha pedig változásról beszélnek, tételezniük kell azt a valamit, ami változik.

4. Neoliberalizmus és neomarxizmus, neoliberalizmus és posztmodern, neoliberalizmus és evolució

A neoliberalizmus a neomarxizmusnak részben meghaladása, bizonyos szellemi és szociológiai mozzanatokban azonban annak utóda is, ami csak azért válhatott lehetségessé, mert a hetvenes évek közepén a neomarxizmus váratlan kihunyása számos probléma vitájában követelt folytatást. A neoliberalizmus az intellektuális teret a posztmodernnel együtt tölti ki, a két hatalmas, önmagában is átfogó irányzat sokban egymás kizáró ellentéte, sokban azonban az őket összekapcsoló szimmetria-viszonyok okán egymás szövetségese is. Külön fontos és érdekes kérdésfeltevés a neoliberalizmus viszonya az evoluciós elmélethez (amelynek napjainkban leggyakoribb változata a funkcionális rendszerelmélet). Minden módszertani és elvi ellentét ellenére az evolució sokban a neoliberális korszak populárfilozófiájának mezét ölti magára, ennek pozitiv és negativ következményei meghatározóak lehetnek a jelen világképe számára. E viszonylatokhoz kapcsolódik, hogy a holizmushoz szorosan kötődik az esszencializmusé. A társadalmi struktúrák, rendszerek elemzése - Popper nyelvén - holizmusnak mutatkozik, ha azt hangsúlyozzuk, hogy a rendszert egészében szeretnénk megragadni, de esszencializmusnak, ha a struktúra lényegét említjük vagy egyénektől való függetlenségét. Tehát esszencializmus, ha a fogalmainkat, amelyek valójában modellek, összetévesztjük a valóság konkrét dolgaival, és valamilyen "örök szellemnek vagy lényegnek látjuk a megfigyelt eseményekben vagy azok mögött". Ezzel szemben "a társadalomelmélet feladata az, hogy körültekintően szociológiai modelleket konstruáljon és elemezzen, deskriptív vagy nominalista terminusokban, vagy másképpen szólva: individuumok terminusaiban, magatartásaikkal, elvárásaikkal, kapcsolataikkal stb. vetve számot - amiért is e posztulátum "módszertani individualizmus"-nak nevezhető."

5. Neoliberalizmus és a jövő kihívásai

A jövő kihívásai egyrészt elhelyezkedhetnek a globalizáció gyüjtőfogalma alatt, tudnunk kell azonban, hogy ez számos nemcsak új, de újtipusúan új kérdést jelent, amelyekkel a liberális-neolioberális vilégképnek szembesülnie kell. Ilyenek a társadalmi tőke, az információs- és tudástársadalom, a kiinduló feltételek egyenlőtlensége és egy sor hatalmas kihívás, amelyek megválaszolásában a neoliberalizmusnak már csak azért is eredményesnek kell lennie, mert a neoliberalizmus mind filozófiai, mind politikai szinten elválaszhatatlanul összefonódott napjaink globalizálódó világával. Filozófiailag szólva: akármilyen tudományos kritériumokat alkalmazunk és fogadunk is el a természet- és a szellemtudományok működésében, a probléma végső ,soron az marad, hogy a jelentésértelmező (vagy amit találó megjelölésnek tartanánk a szó bizonyos értelmében) hermeneutikus diszciplinák nélkül teljesen hozzáférhetetlen a vizsgálandó területek egy része.

TÁJÉKOZTATÓ IRODALOM

Ackermann, Bruce A., Ein neuer Anfang für Europa. Nach dem utopischen Zeitalter. Berlin, 1993.
Arendt, Hannah, Elemente und Ursprünge totaler Herrschaft. Frankfurt am Main - Berlin - Wien, 1958.
Bark, Dennis L.. - Gross, David R., A History of West Germany. 1-2. Oxford, 1989.
Baumann, Erich, Keynes' Revision der liberalen Nationalökonomie. Zeitschrift für Sozialfoschung, 5. évf. 3. szám, 1936.
Bayet, Albert, Histore de la libre-pensée. Paris, 1962.
Becker, Werner, Die Freiheit, die wir meinen. Entscheidung für die liberale Demokratie. München-Zürich, 1982.
Bermbach, Udo - Nuscheler, Franz (ed.), Sozialistischer Pluralismus. Texte zur Theorie und Praxis sozialistischer Gesellschaften.Hamburg, 1973.
Blake, Robert, The Conservative Party from Disraeli to Thatcher. London, 1985. (első kiadás: 1970).
Bloch, Herbert A., Dewey, John: Liberalism and Social Action. New York, 1936. in: Zeitschrift für Sozialforschung. 5. évf. 1. szám, 1936.
Chamsol, Paul, Téves értelmezések a gazdasági fellendülésről az Egyesült Államokban. in: Le Monde diplomatique, 1993. december.
Cox, C.B. and Dyson, A.D., The Twentieth Century Mind. History, Ideas and Literature in Britain. 2. kötet: 1918-1945. London-Oxford-New York, 1972.
Csécsy Imre, Radikalizmus és demokrácia. Válogatott irások. Szeged, 1988.
Dahrendorf, Ralf, Der Liberalismus und Europa. München-Zürich, 1984.
Dangerfield, George, The Strange Death of Liberal England. in: Listener, 1935.
Doise, W.,-Palmonari, A. (ed.), L'étude des représentations sociales. Neuchatel-Paris, 1990.
Döhn, Lothar, Liberalismus. in: Handbuch politischer Theorien und Ideologien. Reinbek bei Hamburg, 1977.
Feyerabend, P.: Hogyan védjük meg a társadalmat a tudománytól? (részlet); A tudomány egy szabad társadalomban (részlet); A módszer ellen (részlet). Megjelent: Replika 13-14.; 1994. június. 7-36. l.
Friedman, M.: A pozitív közgazdaságtan módszertana. in: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus. Válogatott tanulmányok. (szerk: Riesz Miklós) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986.
Fukuyama, Francis, The End of History? in: National Interestm Nr. 16 (1989 nyár), 3-18.
Fukuyama, Francis, Reply to My Critics. in: National Interest, Nr. 18 (1989/90 tél), 21-28.
Fukuyama, Francis, Diskussion: Ende der Geschichte. in: USA, 1990/65. 5.
Fukuyama, Francis, The End of History and the Last Man. New York-Toronto, 1992.
Gall, Lothar (ed), Liberalismus. Köln, 1976.
Glass, Krzysztof - Serloth, Barbara, Das Selbstverstaendnis des österreichischen Liberalismus. Wien-Poznan, 1996.
Girard, L., Le liberalisme en France 1814 á 1848, doctrine et mouvement. 1-2. Paris, 1982.
Habermas, Jürgen, Strukturwandel der Öffentlichkeit. Neuwied, 1969.
Hayek, F.A. von, The Road of Serfdom. London, 1944.
Hayek, Friedrich August von, Liberalismus. in: Handwörterbuch der Sozialwissenschaften. 6. kötet. Stuttgart-Tübingen-Göttingen. 1959. 591-596. Hayek, F.A. von, Individualismus und wirtschaftliche Ordnung. Erlenbach-Zürich, 1972.
Hayek, F.A. von, Die Verfassung der Freiheit. Tübingen, 1971.
Hayek, Fr. A.: A verseny mint felfedező folyamat. in: Piac és szabadság - Válogatott tanulmányok. Szerk.: Madarász Aladár, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995.
Heller, Hermann, Die politischen Ideenkreise der Gegenwart. Breslau, 1926. Hobhouse, Leonard T., Liberalism. London, 1912.
Hofmann, Werner, Universitaet, Ideologie, Gesellschaft. Frankfurt am Main, 1968. Horkheimer, Max, Die Juden und Europa. in: Zeitschrift für Sozialforschung, 8. évf. 1-2 szám, 1939.
Humboldt, Wilhelm von, Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der Wirksamkeit des Staates zu bestimmen. in: Werke, Bd. 1. Darmstadt, 1960.
Huntington, Samuel P., Der Kampf der Kulturen. Die Neugestaltung der Weltpolitik im 21. Jahrhundert. München-Wien, 1997. (eredetileg: The Clash of Civilizations. 1996).
Jászi Oszkár, A kommunizmus kilátásátalansága és a szocializmus reformja. Budapest, 1989.
Kautter, Eberhard, Deutschland in der Weltkrise des Liberalismus. Stuttgart, 1933.
Kavanagh, Dennis, Thatcherism and British Politics. The End of Consensus? Oxford, 1987.
Keynes, John Maynard, The General Theory of Employment, Interest, and Money. London, 1936
Kis János, Az abortuszról. Érvek és ellenérvek. Budapest, 1992.
Kolnai, Aurél, The War Against the West. London, 1936.
Laski, Harold J., The Rose of European Liberalism: An Essay in Interpretation. London, 1936.
Luhmann, Niklas, Die Wissenschaft der Gesellschaft. Frankfurt am Main, 1992.
Macpherson, C.B., Die politische Theorie des Besitzindividualismus. Von Hobbes bis Locke. Frankfurt am Main, 1973.
Mannheim Károly, A konzervativ gondolkodás. Forditotta és az Utószót irta: Kiss Endre. Budapest, 1993.
Marcuse. Herbert, Der Kampf gegen den Liberalismus in der totalitaeren Staatsauffassung. in: Zeitschrift für Sozialforschung. 3. évf. 2. szám. 1934.
Meyer, Martin, Ende der Geschichte? München-Wien, 1993.
Mises, Ludwig von, Nation, Staat und Wirtschaft. Berlin, 1919.
Mises, Ludwig von, Liberalismus. Jena, 1927.
Mises, Ludwig von, Liberalismus (Wirtschaftsliberalismus). in: Handwörterbuch der Sozialwissenschaften. 6. kötet, Stuttgart-Tübingen-Göttingen, 1959. 597-601.
Moreau, Pierre-Francois, Les racines du libéralisme. Une anthologie. Paris, 1978.
Naisbitt, John, Megatrends. Ten New Directions Transforming Our Lives. New York, 1984
Neumann, Franz (ed.), Handbuch politischer Theorien und Ideologien. Reinbek bei Hamburg, 1977.
Papp Zsolt (szerk.): Tény, érték, ideológia - A pozitivizmus-vita a nyugatnémet szociológiában. Gondolat, Budapest 1976.
Pelinka, Anton, Fukuyama - Prophet der gegenlaeufigen Endgeschichte,. in: Profil, 1992. március 16.
Polányi, Karl, The Great Transformation. Politische und ökonomische Ursprünge von Gesellschaften und Wirtschaftssystemen. Frankfurt am Main, 1978.
Pollock, Frederick, State Capitalism: Its Possibilities and Limitations. in: Zeitschrift für Sozialforschung, 1941. 9. évf. 2. szám, 1941.
Popper, Karl R., Auf der Suche nach einer besseren Welt. München-Zürich, 1984.
Popper, K. R.: A historicizmus nyomorúsága. Akadémiai kiadó, Budapest, 1989.
Rawls, John, Eine Theorie der Gerechtigkeit. Frankfurt am Main, 1975.
Ruggiero, Guido de, The History of European Liberalism. Oxford, 1925.
Schelsky, Helmut, Die Arbeit tun die anderen. Klassenkampf und Priesterherrschaft der Intellektuellen. Opladen, 1975.
Scitovski, Tibor, Welfare and Competition. London, 1952.
Tocqueville, Alexis de, Der alte Staat und die Revolution. München, 1978 (eredetileg: 1856)
Schmitt, Carl, Die geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamentarismus. Berlin, 1961.
Schumpeter, Joseph A., Kapitalismus, Sozialismus und Demokratie. München, 1972.
Vachet, A., L'idéologie libérale. Antwerpen, 1970.
Wiese, Leopold von, Der Liberalismus in Vergangenheit und Zukunft. Berlin, 1917.
Zenker, E.V., Der Anarchismus. Kritische Geschichte der anarchischen Theorie. Jena, 1895.