1. Bod Tamás:
Nem lebecsülendő kutatóintézeti munka, valamint önkormányzati képviselőség után Velkey Gábor a profi politizálás mellett döntött, amikor a 2002-es békéscsabai helyhatósági választás sikere után felkérésre elvállalta a képviselő-testület egyik alpolgármesteri posztját. Hogyan sikerült a profilváltás?

Velkey Gábor:
Nagyon szerettem a kutató munkát és ha úgy hozza az élet, hogy ismét kutathatok, akkor is szeretni fogom. Egyszerűen érdekel, hogy hogyan működik a világ. Megismerni és megérteni – ez mozgatott kutatóként is és mindig zavart, hogy nem léphettem tovább, vagyis a kutatási jelentésekben, publikációkban legfeljebb odáig mehettem el, hogy javaslatokat fogalmazzak meg a gyakorlati cselekvés számára, de az már nem rajtam múlt, hogy mi lesz e javaslatokkal. Nos, be kell vallani; többségében nem valósultak meg az elképzeléseim, legfeljebb annyi hasznuk volt, hogy megdicsértek, hátba veregettek a kollégák. Ebből a szempontból nagyon jól érzem magam az új szerepkörben. Végre a gyakorlatban is megvalósulhatnak a tervek. Jó érzés, hogy tehet is az ember, nemcsak beszél, okoskodik.

2. Bod Tamás:
Az értelmiségi munkakörből a helyi politika élvonalába került embernek mi volt az elmúlt ezer napban a legfontosabb tapasztalata a korábbi és a mostani tevékenysége közötti különbségekről?

Velkey Gábor:
A legélesebb különbség a tervek, tettek, gondolkodás időbeliségében van. A politikában ma nagyon kevesek terveznek hosszú távra. Az aznapi siker, megjelenés, csillogás, a mának szóló poénok, nyilatkozatok elviszik az embereket és ennek súlyos ára van. A kutató sokkal körültekintőbben mérlegel, az értelmiség pedig sokkal messzebbre lát. A rövidlátás, a közvetlen siker hajszolása, az aznapi érdek erőltetése a mai politika egyik legnagyobb hibája.
Visszautalva az előző válaszom utolsó mondatára – sajnos a politikában is előtérbe kerülnek a szövegek és háttérbe a tettek. Ma már a politikai marketing nem arról szól, hogy miként kell bemutatnunk, megismertetnünk az emberekkel a valódi eredményeket, hanem arról, hogy hogyan lehet valódi eredményként eladni a semmit. A helyi politizálásban azonban szerencsére nem ez a helyzet, itt még a tettek számítanak és nincsen annál nagyobb öröm, mint létrehozni, felépíteni, megvalósítani valami fontosat, jót.

3. Bod Tamás:
Egy kicsit nehezen megközelíthető és az országhatár majdnem szélén lévő közel hetvenezres magyar középváros vezetőjeként mit gondol a békési megyeszékhely, valamint vonzáskörzete fejlődési esélyeiről? Különös tekintettel az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési lehetőségeire, amely a mainál nagyságrendekkel jelentékenyebb forrásokat kínál a fejlesztésekre és a felzárkózásra?

Velkey Gábor:
A megye több szempontból is súlyosan hátrányos, melyek ledolgozását egyik kormányzat sem segítette igazán. A térség kedvezőtlen örökölt gazdasági szerkezete – melyben az élelmiszergazdaság mellett az olcsó bérű munkát igénylő könnyűipar dominált – egyrészt a rendszerváltás után súlyos foglalkoztatási feszültségeket eredményezett, másrészt a gazdaság fejlődésének perspektivikus irányát sem adta meg. Alig volt a megyében olyan ipari termelő tevékenység, amely vonzotta volna a külföldi működő tőkét. A másik hátrány a közlekedési peremhelyzet és az, hogy egy csak lassan dinamizálódó határ mellett élünk. A harmadik pedig, hogy a térség központi települése méretében, felsőfokú szolgáltatási szerepeiben (felsőoktatás, kultúra, egészségügy, kutatás-fejlesztés) nagyban elmarad a környező nagyvárosoktól (Szeged, Debrecen, Arad, Nagyvárad).
A kormányzatra szerintem továbbra sem érdemes várnunk, ugyanakkor a térség komoly erőforrásokkal rendelkezik, melyeket hatékonyabban kell kihasználnia. Ilyen például a közép-békési várostér. Ha Békéscsaba és Gyula, kiegészülve Békéssel közösen szeretne szolgáltatni, akár azt a víziót sem kizárva, hogy ez az alig 20 km-es körben lévő három város később eggyé válik, érdemi potenciát jelentene, akár valódi versenytársa is lehetne a fentebb sorolt településeknek. A térség komoly mennyiségben rendelkezik jól képzett munkaerővel, ez szintén fontos lehetőség, de nem a minimálbéres foglalkoztatásra (azt szegényebb országokba viszik), hanem a távolságot és a rossz közlekedési kapcsolatokat „átugró” informatikai hálózatokra alapozva. Előnyünk még a természeti környezet és a hagyományos élelmiszergazdasági termelési kultúra, ami megfelelő teret adhat az e területen folyó alkalmazott kutatásnak-fejlesztésnek és a specializált, magasabb hozzáadott értékkel dolgozó élelmiszeripari termelésnek.
A következő EU ciklusra, egyrészt lépést és tempót kell váltanunk, másrészt szemléletet is. Ha nagyban és bátran tudunk gondolkodni, csak akkor léphetjük át saját árnyékunkat.

4. Bod Tamás:
Hol áll ma és hol áll holnap Békéscsaba a magyar és kelet-közép-európai városok rangsorában és versenyében?

Velkey Gábor:
Ma nem áll jó helyen, de az előbbi vízió lényegesen javíthat a pozícióin. Szerencsére ezt egyre többen ismerik fel. Az említett városok vezetői is lassan túllépnek a „szomszédnál kell jobbnak lennünk” szűklátókörű megközelítésén. Persze a zsigerekben még ott él a múlt, de a közös jövő, az összefogás talán ma már erősebb.

5. Bod Tamás:
Ha jellemeznie kellene Békéscsaba rendszerváltás óta megtett fejlődési útját, akkor az elszalasztott lehetőségek másfél évtizedéről szólna, vagy arról, hogy csodák nincsenek, és a reális lehetőségek szerint, vagy az alatt teljesített a város?

Velkey Gábor:
Nem látja reálisan a helyzetet, aki elszalasztott lehetőségekről beszél, de azt sem mondhatjuk, hogy minden úgy volt jó, ahogy történt, vagyis bizonyosan nem használtunk ki minden esélyt. A csoda sohasem jön magától, azért nagyon sokat kell tenni. Pesszimistán, lemondóan nem lehet a jövő fejlődési irányait érdemben szélesíteni.

6. Bod Tamás:
Liberális politikusként és felelősségteljes állampolgárként roppant fontos kérdés, hogy az Ön által is irányított város mennyire élhető, milyen jövőképet kínál a fiataloknak. Ezekre a kérdésekre miképpen tudna válaszolni?

Velkey Gábor:
A város rendkívül fontos előnye, hogy kimondottan kedvező életfeltételeket teremt a családok számára. Egészséges környezet, emberléptékű belváros, kedvező belső közlekedés, jól kiépített, színvonalas humán szolgáltatások, kereskedelem, illetve a hasonló méretű, vagy különösen a nagyobb városokhoz képest érdemben jobb közbiztonság. Családos ember számára ez mind-mind hatalmas előny. Mi is, ha tehetjük kerékpárral járunk, a város szélén lakva is 15 perc alatt elérünk biciklivel oda, ahova akarunk. Ami valóban gond, különösen a fiatal diplomások számára, az a megfelelő munkahelyek csekély száma. Épp ezért kell a jövőben kiemelt szempontként kezelnünk a fentebb már említett informatikai alapon működő közepes és magas szintű tudást igénylő munkahelyteremtést, például a különbféle irodai tevékenységek kiszervezését. Ebben az olcsó ingatlanbérlet, a munkaerő kisebb ára és a rendelkezésre álló kiképzett, vagy képezhető munkaerő mennyisége fontos pozitív telepítő tényező.

7. Bod Tamás:
Nemcsak a politika, a közélet és államirányítás, hanem a mindennapok fontos kérdése, hogyan modernizálódik Magyarország, miképpen lesz kisebb, de hatékonyabb az állam, mikor valósul meg a nagy elosztó és ágazati rendszerek reformja? Egy optimális forgatókönyv esetén Békéscsaba miként profitálhatna ebből? A valódi regionalizmus milyen új esélyeket kínálhat Békéscsabának?

Velkey Gábor:
A kisebb állam, a költségvetési egyensúly legfontosabb hatása itt és az ország más területein is a gazdaság érdemi növekedése. Nálunk ezt tovább erősíti a szürke foglalkoztatás kifehérítésének igénye, ami csak az adó- és járulékterhek érdemi mérséklésével érhető el. A gazdasági növekedés, ma csupán az ágazatok egy szűk körére jellemző, ha ez kibővül, ennek hatása elér minket is. E téren is van azonban fontos tennivalónk. Ahhoz, hogy a működő tőke, a befektetések, a „kiszervezés”, vagy a beszállítói hálózatok számára láthatóvá váljunk, más szintre kell emelnünk a település, a térség „eladását” célzó marketing tevékenységünket. Az igazi regionalitás lényege nem a centralizáció, amit gyakran ma értenek nálunk a regionalizáción, vagyis azt, hogy a megyei funkciók felkerülnek a régió szintjére, hanem az, hogy a központi hatáskörök és különösen a források elosztása kerül alacsonyabb szintre. Oda, ahol több az információ és ahol a döntések szakszerűségét a politikai érdek kevésbé torzítja el. Mindez persze elképzelhetetlen az önkormányzati rendszer felülvizsgálata nélkül azon belül is különös tekintettel a forrásokra.

8. Bod Tamás:
Adekvát vagy erőltetett kérdés, hogy milyen liberális politika folytatható egy felzárkózási kényszerben lévő vidéki térségben?

Velkey Gábor:
Vannak, akik a felzárkóztatást, csak a nagyobb állami segítségben látják, akik úgy gondolják, hogy a külső, a felső segítség nélkül csak a továbbra is legfeljebb helyben járás lehet a sorsunk. Mi ezzel szemben az államtól csak azt várjuk el, hogy teremtse meg a gazdaság működésének a kereteit, illetve azokban a kérdésekben, amelyekben a hátrányunk (autópálya, nagy infrastrukturális beruházások) az állami fejlesztési politika hibájának következménye, ott e hátrányokat számolja fel. A többi a mi dolgunk.

9. Bod Tamás:
Válaszai alapján úgy tűnik, hogy nincs igazán jó véleménye a mai hazai politikai osztály működéséről.

Velkey Gábor:
Valóban nem sok jót gondolok különösen az országos politizálásról. Helyi szinten több üdítő kivételt ismerek, ami azért biztató. Az elmúlt 15 év egy érdekes átalakulási ívet rajzolt fel a széleskörű értékalapú összefogástól a puszta választási sikernek mindent alárendelő cinikus, értékmentes haszonelvűségig. Szerintem a helyzet olyan rossz, hogy tovább nem nagyon romolhat. Bízom benne, hogy a társadalom lassan rájön arra, hogy neki kell elküldenie, leváltania ezt a szemléletet. Szerintem a 2006-os választás mérföldkő lesz ebből a szempontból is.