Tausz Katalin:
1. A szegénység csökkentésére két út kínálkozik: a mélyszegénység vagy a szegénységi ráta csökkentése. Másként megfogalmazva: arra kellene-e inkább törekedni, hogy ne legyenek a szegények ennyire szegények vagy hogy ne legyen ennyi szegény. Ha nincs elégséges forrás, valamelyik útnak prioritást kell adni. Te mit választanál?

Béki Gabriella:
- Ez iszonyúan nehéz kérdés. A kormánynak mindkettővel foglalkoznia kell. Azzal is, hogy ne mélyüljön tovább a szegénység, mert nem halhatnak éhen, nem fagyhatnak meg emberek a szemünk láttára. És természetesen az is fontos cél, hogy ne süllyedjenek le újabb, és újabb rétegek a szegénységbe, ne szélesedjen ez a kör, a kormánynak a lecsúszás megakadályozásával is törődni kell. Szerencsétlen dolog ha a kormány a források szűkössége miatt ezt a két feladatot szembeállítja egymással.
- A Fidesz középosztály barát politikája fékezni tudta a lecsúszást, de egyértelműen mélyült a szegénység. A segélyezési rendszer most előkészített reformja a mélyszegénységen fog enyhíteni, de félő, hogy azok akik csak kevéssel vannak a jogosultsági küszöb fölött lecsúszhatnak.

Tausz Katalin:
2. A Miniszterelnök a gyermekszegénység csökkentésére több éves program kidolgozására adott megbízást. Van-e esélye Magyarországon egy ilyen kormányzatokon átívelő programnak és lehet-e arra számítani, hogy ennek érdekében – esetleg más fontos feladatoktól elvonva – források teremtődnek az érdemi változtatásokra.

Béki Gabriella:
- Én is kíváncsian várom a beígért programot. Sajnos a szoclib kormány és a konzervatív kormány családtámogatási elképzelései annyira távol esnek, hogy a kormányváltás mindig a támogatási rendszer teljes újraszabásának a veszélyét hordozza. - A jelen körülmények egyébként nem kedveznek egy ilyen programnak, mert az új kormánynak az lesz a kő kemény feladata, hogyan fogja majd vissza a közkiadásokat, és már azt is eredménynek érezhetjük majd ha nem vesz el erről a területről forrásokat.

Tausz Katalin:
3. Az EU lisszaboni programjának felülvizsgálata a foglalkoztatás bővítésének egyik eszközeként a nyugdíjkorhatár felemelését nevezte meg. Hogy vélekedsz erről?

Béki Gabriella:
- Újabb korhatáremelést nem tervez a kormány. Azt gondolom 10 éven belül ilyesmiről szó sem lehet. Egyrészt azért, mert nálunk még mindig jó néhány évvel alacsonyabb a várható átlagos élettartam. Másrészt nálunk az is sokat jelentene, ha a tényleges nyugdíjba vonulás korcentrumát sikerülne feljebb tolni, mert ez még mindig 4-5 évvel alatta van a 62 éves korhatárnak.

Tausz Katalin:
4. A szociális törvény a különböző ellátásokért viselt felelősséget lakosságszám szerint differenciálva a helyi önkormányzatokhoz rendeli. Ez a magyar települések nagyságrendi megoszlása ( sok ki település) , mérethatékonysági problémák, no meg egyes önkormányzatok sajátos elképzelései miatt sem valósítható meg. Azt is mondhatnánk,: a települések egy része folyamatosan mulasztásos törvénysértést követ el. Az önkormányzati törvény súlya, politikai jelentősége nehezíti a rendszer lényegi átdolgozását. Mit kellene, lehetne tenni?

Béki Gabriella:
- Az tényleg tarthatatlan, hogy a települések jelentős része úgymond „mulasztásos törvénysértésben” van, mert a szociális alapellátásban feladatként előírt kötelező szolgáltatások nagy részét nem biztosítja a lakosoknak. Szerintem ésszerű folyamat indult be sok helyen, ahol több kis település társulás formájában szervezi meg a feladatot.

Tausz Katalin:
5. A kormány tervezi a segélyből élők szociális biztonságának erősítése és az igénybevételi arány javítása érdekében szociális minimum bevezetését. Mi a véleményed erről a kezdeményezésről?

Béki Gabriella:
- Most fogunk áttérni a „fogyasztási egységben” történő számításra. Ez azt jelenti, hogy a gyermekes családok jogosultsági küszöbe egy kicsivel lejjebb lesz, mint az egy főre jutó jövedelem számítás esetében, de a segély összege jelentősen megnő, hogy a családi minimum biztosítható legyen. Ezért mondtam, hogy ez a reform lépés enyhíteni fog a mélyszegénységen.

Tausz Katalin:
6. Az SZDSZ és Te magad is instrumentális szerepet töltöttetek be a fogyatékos emberek társadalmi esélyeinek javítását célzó törvény megszületésében. (Erre még néhányan emlékszünk.) Mintha az SZDSZ „érdeklődése” elhalványult volna e kérdéssel kapcsolatban és a kormányzat sem hatékony a fogyatékos emberek életminőségének javítását célzó intézkedések megvalósításában (akadálymentesítés, foglalkoztatás, oktatási integráció, kitagolás stb.). Mi ennek az oka ?

Béki Gabriella:
- Nem gondolom, hogy az SZDSZ „érdeklődése” elhalványult a fogyatékossággal élők gondjaival kapcsolatban. Ami engem illet ugyanolyan élénk érdeklődéssel kísérem figyelemmel mi történik, ugyanolyan kemény kritikát fogalmazok meg amiatt, hogy lassan változnak a dolgok ebben a ciklusban is. Éppen most készít elő a kormány egy életminőség javító csomagot. Bosszant persze, hogy az akadálymentesítés határidejét most azzal tolják odébb, hogy irreális volt eleve. Szerintem nem volt irreális, de az első évtől kezdve, a feladatot egyenletesen elosztva kellett volna forrásokat tervezni hozzá, és ez nem történt meg éveken keresztül. Talán most ezen a téren is felgyorsulnak a változások.