Az alábbiakhoz hozzászólni a fórumban lehet
Rajk László:
1.2020-ig még 14 év áll előttünk, majdnem annyi, mint ami a Budapest és az ország életében mérföldkőnek számító rendszerváltás óta eltelt.
A főváros 16 év alatti változása jól modellezi mindazt, ami az elkövetkező 14 évben is megtörténhet: a város hol rapidan, hol lassabban, de átalakul, átstruktúrálódik, új központok, városi terek alakulnak ki, van ami kormányzati elhatározás miatt (Nemzeti Színház és környezete) van, ami spontánul (Liszt Ferenc tér, Ráday utca), van ami új közeg (Westend), van ami a régi újrafelfedezése (elhagyott belvárosi házak rom-szórakozóhelyei).
Hogyan képzeled el a város többközpontúságát 2020-ban? A többközpontúság megjelenik-e majd az építészeti formákban és a kultúra rétegződésében?
Bojár Iván András:
A befektetői körök érdeklődése igen nagy a különféle városi csomópontok, alvárosközpontok komplex fejlesztése iránt. Természetesen a főváros is rendelkezik elképzelésekkel arról, hogy ezeket a területeket mi módon kellene a holnap igényei szerint kialakítani. Problémát az érdekek szétaprózódásában látok. Mást akar a főváros, sok esetben mást a befektető, és megint mást a kerület, amely végsősoron a döntéseket hozza. Ez, a szerintem rossz rendszer mindemellett kialakítja a maga sokrétű, sokkarakterű Budapestjét, amelyet persze, az egyenlőtlenség, a kiegyensúlyozatlanság, a koncepcionális következetesség hiánya jellemez majd. A jelen törvényi helyzetben nincs is másra lehetőség. A gazdag kerületek jobban odafigyelhetnek a környezetükre, határozotabban lesznek képesek közösségi szempontokat érvényesíteni, a szegényebbek esetében pedig erősebben tud majd megjelenni a befektetői diktátum. Ez természetesen, áttételes következményként kulturális rétegződést is magával hoz. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy kizárólag pozitív, gazdagító értelemben.
Rajk László:
2. Kialakulnak-e majd -- a világ nagyvárosaihoz hasonlóan -- "bevándorló negyedek", s ha igen, lesz-e valamilyen sajátos magyar karakterük?
Bojár Iván András:
Jelenleg, a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának kiállításához készült háttérkutatások alapján az látszik, hogy például a Budapesten élő jelentős távol-keleti népesség sem él önálló negyedben. Nincs China Town. És egyelőre nincsenek más etnikai, vagy etnokulturális karakterű negyedek sem, amelyek létrejöttét egyébként sok szakember, pld Lukovich Tamás (aki Gipsy Town-t képzel el) is szorgalmaz. Magyarország hamarosan a shengeni határokon belülre kerül, következésképpen ránk is hatással lesz az EU belső migrációs politikája. Ez bizony, komoly kihívás lesz a magát meghatározóan homogén etnikumúnak tudó, s ilyennek szerető magyar társadalom számára. Budapesten is bekövetkezik az a folyamat, ami más európai nagy, majd kisebb városokban is lezajlott, az utcákon, a lakóházainkban, a szomszédságunkban megjelennek olyan külföldiek is, akiknek bőrszíne, kulturális háttere, vallása más, mint a miénk. Új helyzet lesz, amihez megújuló attitűddel kell majd viszonyulnunk. Ez egy olyan folyamat, ami előre látható, s amelyre, ha nem halogatjuk, van idő felkészíteni magunkat, felkészíteni a társadalom különféle csoportjait. Nem kizárt különben, hogy amiként a Józsefvárosi Piac, a Fáy utcai Piac környéke, és még néhány sűrűsödési ponton zömmel kínaikkal találkozhatunk, úgy késöbb az afrikai, észak-afrikai bevándorlók is karaktert adnak majd egy-egy környéknek. Ilyen tippem pld. hogy a Keleti Pályaudvart környező utcák, a Thököly út közeli szakasza alakul majd át ilyenné. De lehet, hogy nem lesz iagazam.
Rajk László:
3. Egy város életében jelentős szerepet játszik a kulturális örökség védelme. Lehet vitatkozni a védelem módján és mértékén -- én például Róma vagy London addíciós, azaz a régit, a meglévőt új réteggel kiegészítő, és így megörző réteges építészetét életszerűbbnek, és egy nagyváros szempontjából racionálisabbnak tartom, mint például a görög romok magányosságát -- , de tény, hogy a műemlékvédelem egyik eszköze annak, hogy az ésszerűtlen bontásokat megakadályozzuk.
Milyen -- ma már álló -- épületeket gondolsz majd védelem alá helyezni 2020-ban?
Bojár Iván András:
Rafinált kérdés, és érdekes gondolatjáték, hiszen a becsesség,
megőrzendő érték szempontrendszere folyamatosan változó. Csak az én röpke negyvenkét évem alatt a jelen tárgyait, épületeit a réginek alárendelő ortodox, múlttisztelettől már-már eretnek elgondolásokig jutottam el. Ma azt képzelem, sokkal organikusabb viszonyba kerülünk az idővel, ha a lehető legpontosabb, tudományosan a legkörültekintőbben szerzett ismeretek alapján egy, az egyben visszaépítenénk egy sor romot. Az osztrákok által szétlőtt várakat, egy-két jól rekonstruálható római épületet. Álszent dolognak tartom ugyanis, hogy a föld alól, ahol egyébiránt szépen sértetlenül pihentek az épületmaradványok, előkapirgáljuk azokat, majd tetszőleges méretű, gusztusos romokat építünk belőlük, és azt gondoljuk, hogy ezeknek a félépítményeknek a sorsa mostantól az örökkévalóságig az, hogy, mint hiányos valamiket nézzük, tiszteljük őket pusztán azért, mert egy morzsányit hozzáadnak a múltról alkotható képhez. Különben pedig a historikus szemlélet csupán másfél-két évszázadra tekint vissza, az azt megelőző századokban és évezredekben élő őseink annak tekintették ezeket a romokat, amik, vagyis előzmények. Ezért rájuk építettek, elhordták köveiket és beépítették máshová, stb. Ez egy organikusabb viszony a múlttal, mint annak fixatívval, vagy fagyasztóspray-vel való lefújása. A nagy irodaépületek közül fontosnak tartanám az építészeti értékeik és korjellemző tulajdonságaik miatt megőrizni a következő épületeket: Budapest Aréna, Alkotás Pont irodaház, ING székház, Lehel téri Piac, Drezdner Bank - Honvéd utca, és még vagy egy tucat jobb minőségű irodaépület (pld. kövezz meg, de a Bank Centert is a Szabadság téren). Kisebb léptékű épületekből is össze tudnék tenni néhányat, és számos éttermet, kávézót, hotelbelsőt is megőriznék olyan koroknak, amikor majd a mai design újra divatba jön.
Rajk László:
4. Az agresszió (és a terrorizmus) elleni védekezés kihat környezetünkre, építészetünkre is. Gondoljunk csak mikro szinten az elmúlt években egyre jelentősebb zárkultúrára (lakásaink biztonsági zárai), a belvárosi udvarok és lépcsőházak bezárulására, a zárt és őrzött lakóparkokra, de akár ide sorolhatnám a térfigyelő kamerákat is.
Eljön-e az építészetben is Umberto Eco "új középkora", ahol a ma nyitott, világos, átlátható, üvegfalú vagy akár "fal nélküli" épületei helyett "védművek" és középkori zárt erődök épülnek?
Bojár Iván András:
Hát?! A ma éjszaka pszichózisában azt mondanám: el. Zárt erődök már most épülnek, legfeljebb lakóparknak hívják azokat, és a sorompónál őr ül. Nem a barbár ellenség, hanem a szegények ellen védik a bent élőket. Nem akarok álszent, vagy szociáldemagóg lenni, a gazdasági, kulturális, életmódbeli, vallási, vagy más csoportkohéziós kategória szerinti szegregáció természetes jelenség. Ennek mértékét persze, jó beállítani az esélyegyenlőséget szem előtt tartó igazságosság mértéke alapján. És, ha lehántom magamról a ma éjszaka szorongató élményét, azért árnyalnom kell a válaszomat. Lesznek védművek, beléptető rendszerek (lásd MTV, ahol mindig idegesített a sok őr és rács és beléptetőrendszer, s ami csak éppen akkor nem működött, amikor szükség lett volna rá. Különben pedig csak a biztonságérzet fenntartását szolgáló túlzó és költséges színjáték az égész marhaság). És lesznek üvegfalú épületek is. Reményeim szerint a majdani kormányzati negyed is ilyen módon, a valós fizikai, és a szintén valós közjogi átláthatóság elgondolásai mentén nyeri el formáját.
