Az alábbiakhoz hozzászólni a fórumban lehet

Retkes Attila:
1. Egyetemi munkád egy speciális szakterülethez, a nukleáris technikához, sugárvédelemhez kapcsolódik. Hogyan társul mindehhez a közélet, a politika iránti érdeklődés?

Dr. Zagyvai Péter:
A ’70-es évek közepe óta először csak külső drukkerként követtem a Demokratikus Ellenzék működését, aztán egyre közelebb merészkedtem a politikához, illetve az akkor már éppen megalakult SZDSZ-hez. Hamar rájöttem, hogy vegyészmérnöknek elég ügyetlen vagyok, viszont a fizika sok területén van elég számolni és gondolkoznivaló, amiket nagyon szerettem. A munkám egyik lényeges eleme a mért vagy számított adatokban való kételkedés, az eredmények többszöri bizonyítása, igazolása. Ez a helyi politizálásban is hasznos gyakorlat. Elvem, hogy nem lehet különválasztani a „szakmai” és a „politikai” ént.

Retkes Attila:
2. Tizenkét éve vagy önkormányzati képviselő a II. kerületben. Milyen irányba haladt a kerület ebben a három ciklusban, hol tart most a II. kerület intézményrendszere, infrastruktúrája?

Dr. Zagyvai Péter:
A lényeg az, hogy „haladt”, azaz fejlődött. 1990-ben az akkor győztes SZDSZ-Fidesz szövetség tette meg polgármesterré Póta Gyulát. Az ő két cikluson át tartó munkája révén lett világos, hogy a legnagyobb hangsúlyt az önkormányzat működtetése kell, hogy kapja, a vagyon közhasznú beruházásokba forgatása csak másodlagos lehet. Ezen szerencsére a későbbi vezetők sem változtattak gyökeresen. A polgárok egy ilyen „gazdag” kerülettől azonban elvárhatják, hogy a működési kiadások is haladják meg a törvényileg garantált minimumot. A közoktatás és az egészségügyi ellátás mindig a fővárosi átlag felett volt, a közutak karbantartása és a közműfejlesztés ingadozó ütemben ugyan, de szintén pozitív mérleget mutat. Gyakorlatilag nincsenek földútjaink, és a csatornázottság is majdnem 100 %-kos.

Retkes Attila:
3. Négy évvel ezelőtt a II. kerületi képviselőtestületben sajátos helyzet alakult ki, mert a szocialista-liberális koalíció és a jobboldal is tizenöt-tizenöt mandátumhoz jutott. Szerinted ez a döntetlen és a folyamatos egyeztetési kényszer normális, észszerű kompromisszumokat eredményezett, vagy inkább gátolta a kerület fejlődését?

Dr. Zagyvai Péter:
Erre nehéz egyértelmű választ adni. Nagy baj nem történt, az igaz, és az előbb említett hangsúlyok továbbra is érvényben maradtak. Az önkormányzat legfontosabb dokumentuma, az éves költségvetés mindig megszületett, és nehezen bár, de tartható is maradt minden évben. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szükséges egyeztetés nem elvek és általános, pontosan deklarált célok mentén folyt, hanem egy-egy feladat önálló megoldására irányult. Mindig újra kellett kezdeni, ha új téma került elő. A „jobboldal” nem volt érdekelt a normatív rendezésben, mert attól tartottak, hogy az esetleges sikert kizárólag a polgármestert adó MSZP-SZDSZ koalíció javára írná a helyzetet csak felületesen ismerő közvélemény. Mi is belementünk ebbe az „ad hoc” ügykezelési stílusba, ami persze éppen a jobboldal szándékainak felelt meg. Ráadásul kiderült, hogy többséget egyes ügyekben az SZDSZ nélkül is lehet szerezni, a 13 fős Fidesz-frakció nélkül viszont semmiképpen. Így aztán lényeges kérdésekben, például egyes, különösen neuralgikus építési övezetek szabályozási tervét illetően, feltűnően kisebbségben maradtunk.

Retkes Attila:
4. Hogyan látod az önkormányzati választási esélyeket a II. kerületben, különös tekintettel az elmúlt másfél hét belpolitikai fejleményeire?

Dr. Zagyvai Péter:
Ezek az események túlságosan frissek ahhoz, hogy megbízható új közvélemény-kutatási adatokat lehetne gyűjteni. Talán ezek az újabb adatok nem is szükségesek a becslésekhez, mert a második kerület lakóinak többsége a rendszerváltás óta folyamatosan, jól követhetően politikailag tájékozottabb és ennek megfelelően elkötelezettebb is volt, mint a budapesti átlag. Ezért szerintem kevesen változtatják meg kialakult véleményüket a mostani események hatására. Jól jellemzi a választói tudatosságot, hogy – más településekkel szöges ellentétben – itt még akár egy-egy önkormányzati választókerületre, azaz 3-4000 emberre is lehetett megbízható prognózist készíteni. 4-5 olyan választókerület van, illetve lehet, ahol csak néhány szavazat dönt október 1.-én. Összességében várható ugyan a jobboldal fölénye, de a választási szisztéma könnyen eredményezheti azt, hogy megint döntetlen körüli megoszlás lesz a testületben. A becslésben a részvételi szándék nagyobb bizonytalanságot képvisel, mint a pártszimpátia. A polgármester-választás eredménye viszont a pusztán pártszimpátiákat tekintetbe vevő becsléssel nem prognosztizálható pontosan. Ez nem is biztos, hogy baj.

Retkes Attila:
5. Egyéni önkormányzati képviselőjelöltként is indulsz, a 16. számú választókerületben, ami Országút, Törökvész és Rézmál városrészeket jelenti. Mit szeretnél megvalósítani ebben a körzetben a következő négy évben?

Dr. Zagyvai Péter:
Erre a kérdésre ígéretözön helyett azt mondhatom, hogy továbbra is egyeztetni szeretném a sokféle, szerteszét húzó érdeket. A házunk utcájában optimális magasságú fekvőrendőröket szeretnénk, de a „menekülő útvonalon” nem. Építkezni szeretnénk, és megtartani a kilátást, kertet, zöld környezetet akkor is, ha a szomszédban társasház épül. Kutyát szeretnénk tartani és nem szeretnénk belelépni a kutyapiszokba. Biciklizni szeretnénk és autózni. Este csendben pihenni szeretnénk és szép környezetben fekvő étteremben vacsorázni. Persze soha nem egyszerre, de lehet, hogy egyszer ezt, egyszer azt. A képviselő nem oldhatja meg ezeket a problémákat, még kevésbé vállalhatja, hogy átveszi a hivatal szerepét és minden kérdésben igazságot oszt. Azt viszont elvárhatják tőle, hogy részrehajlás nélkül mindenkit segít abban, hogy mindent tudhasson az őt érintő ügyről, és ügyét gondosan, tárgyilagosan eljárva megoldják a hivatalban. Azért egy kis ígéret is a végére: szeretném, ha a járdaépítési hevület minél hamarább elérné a Fillér utcai iskola környékét, mert jelenleg ott lehet a leggyakrabban hasra esni .